24. csütörtök, 17.00

Ülünk a hatalmas kiállítási csarnok közepén, a nagy fényes lámpák alatt. Körülöttünk lassan elfogy a napközben nyüzsgő tömeg, szinte észrevétlenül ürülnek ki a standok. Hamarosan zárul a háromnapos rendezvény nyitása: az első nap, amely a látogatók és kereskedők, kiállítók részéről is elsősorban ismerkedéssel telt el.

A DentAvantgArt standja közepén ülünk egy nagy körben, hogy mindenki láthassa a másikat. A szokásos szakmai anekdoták között valaki kérdezi Lacit, a házigazdánkat a holnapi vendégekről. - Igen, már megérkeztek - hangzik a válasz. - Barghi professzor nagyon kimerült a közel húsz órás repülőút után, visszavonult pihenni. - Ellenben Tanaka úr háromórás pihenő után hívta a tolmácsot és elindult várost nézni - mondja Laci, majd hirtelen fölpillant: - de hiszen éppen itt jönnek!

Hátranézünk, s egyszerre pattanunk föl hat-nyolc ember. Mögöttünk egy csillogó szemű, sötét hajú fiatal lány és egy jól öltözött apró kis ember, huncut mosollyal nyújtja felénk kezét üdvözletre sorban.

Hát itt van a várva-várt találkozás! Ez a mosolygós, barátságos emberke kortalan arcával, végtelen nyugalmat, harmóniát árasztó külsejével- professzor Asami Tanaka.

Először Magyarországon! Itt, köztünk! Hihetetlen.

Leülünk és döcögve indul tovább a beszélgetés. Aztán észreveszem, hogy más is, - nemcsak én - figyeli öt a szeme sarkából. Valaki elsiet és kávét hoz. Miközben kávéját szürcsöli, elmélyülten mélyed maga elé, majd kisvártatva felpattan és körülnéz a standon, csak úgy kívülről körbejárva, érdeklődve.

Pár perc múlva veszem észre, hogy már ott ül közöttünk, a kör közepén és elbűvöl minket a kapcsolatteremtő képességével. Nyoma sincs benne távolságtartásnak, ridegségnek, vagy az általunk filmekből ismert keleti zárkózottságnak. Több, mint egy óráig szórakozat bennünket kis varázslataival kedvenc témájában, amelyben igazán hisz: a bioenergiában.

Profizmusára jellemző, hogy nem bíz semmit a véletlenre, szeretné látni a holnapi kurzus helyszínét. Ahogy megyünk felfelé a lépcsőn az előadóteremhez, egymás mellé keveredünk. Kihasználom az alkalmat és megpróbálom kifaggatni, mennyi időt tölt egy évben a beverly hills-i laboratóriumában. Szívesen kérdezném a mozisztárokról is.

Az egészet elintézi nevetve egy kézlegyintéssel.

Odafent a teremben figyelme mindenre kiterjed. Észreveszi, hogy a huszonnégy ember kicsit talán túl közel ülne egymáshoz és azonnal átrendezzük a termet.

Már régen elhangzott a távozásra szólító klasszikus dallam a hangszórókból, amikor kikísérjük vendégünket. - Viszlát holnap, a kurzuson! - búcsúzkodunk...

Úgy érzem, ma megint tanultam valami apró dolgot, ami az életembe talán még több tartalmat hoz. Ma este itt nem fogtechnikáról volt szó. Nem a szakma vezető világnagysága mutatta meg magát, hanem egy ember, aki valószínűleg tökéletes harmóniában él önmagával és környezetével. Megmutatta kivételes szakmai életútja titkát: különleges kapcsolatteremtő képességét.

Viszlát, holnap a kurzuson!

Én izgatottan várom...


Tények, és ami mögötte van

Professzor Asami Tanaka ahhoz az akkoriban fiatal generációhoz tartozik, akik a hatvanas évek végén, a hetvenes években a fogászati kerámia anyagtani, alkalmazási kutatásaiban tevékenyen részt vettek.

Munkássága a világ minden fogászati kultúrával bíró országában ismert.

Munkássága Németországban fogorvosi egyetemeken a tananyag részét képezi.

Kutatótevékenysége erőteljes hatást gyakorol máig is a fogászati kerámia területére. A hetvenes, nyolcvanas években már vezető világcégek az ő kutatási eredményeit felhasználva újítottak.

Alkotó szellemisége messze túlmutat a fogtechnikus szakma területein. A szakmában jegyzett 70!! találmánya- valamennyi szabadalmazott- évtizedek óta mutat irányt a szakma fejlődésének. Minden forradalmi újítás (Sunrise arany- platina fólia, lézer, titán, stb.) tőle eredeztethető. Kiváló előadói és kivételes kommunikációs képessége teszi világszerte megbecsült referenssé, keresett előadóvá.

Professzor Asami Tanaka ma is gyakorló fogtechnikus szakember és az év jelentős részét laboratóriumában - Los Angeles, Beverly Hills - aktív alkotó munkával tölti. Ma Ô a szakma szellemi vezére. Emberi és szakmai tevékenységével több általunk is ismert világhírű fogtechnikus mesterre hatással volt: Willi Geller, Klaus Mütterthies, Makoto Yamamoto.

A hetvenes években Kanadában együtt dolgozott Magyarországról emigrált munkatársakkal. Azóta élt benne a vágy, országunk, népünk megismerésére. A régi rendszerben ez a lehetőség ismert politikai okokból nem adatott meg.

Először jött Kelet- Európába.

Ilyen mélységű előadást és kurzust még a kölni világkiállításon sem ad, csak Chicago- ban az FDI- n.


25. péntek 8.30.

Már reggel nyolckor bejöttünk néhányan, akik nem ma reggel érkeztünk, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy jó helyet találjunk az első sorokban. Folyamatosan érkeznek a résztvevők a kurzusra az ország minden tájáról. Szűkebb pátriámból, Debrecenből a közel nyolcvan kollégám közül senki sem jelentkezett a kurzusra. Ez igazán nehezen magyarázható tény, amely megérdemelne még néhány gondolatot.

Szemben velünk, a szomszédos teremben Dr. Nasser Barghi professzor gyakorlati kurzusára érkeznek a résztvevők. Belépett néhány percre körülnézni. Érezhető a várakozással teli izgalom.

Most megérkezik Tanaka mester, átvágva az előtérben várakozókon, maga után húzza a kis gurulós bőröndjét, benne személyes eszközökkel, demonstrációs modellekkel. Elkezdődik a kurzus. A délelőtt hátralevő részében személyes élményeivel, diaképekkel, szemléltető rajzokkal segíti elő a teljesen új megközelítésű információ bevésését.

Bizony elég nehéz dolog a kerámia megmunkálásával, felhordásával, égetésével és kidolgozásával kapcsolatos hiteinket, meggyőződéseinket átformálni. Jómagam igencsak bajlódom a vízzel kevert kerámia óriási ecsettel (Big Brush) történő felhordásával. Az általa felvázolt rendszer előnyei viszont rendkívül racionálisnak és logikusnak tűnnek. Viszont a szemléletváltás egyik napról a másikra igen komoly elkötelezettség kérdése. A kurzus tempója igen feszített, mivel ez a témájú továbbképzés közel három napot vesz igénybe a Tanaka-Dental európai központjában a németországi Bad Homburgban.

Amikor demonstrál, igazi mágus, amikor mi dolgozunk, igazi segítő. Mindenkihez van egy- egy apró észrevétele, bátorító szava. És egy nagyon lényeges dolog, többször kihangsúlyozza azt, hogy a mai napon elsajátítandó egyszeri égetési technika lényege: a rendszer megértése itt és most. Ma a begyakorlásé a főszerep. Holnaptól pedig a napi munkánkba bevonva az itt szerzett ismereteket, az esztétika kerülhet az előtérbe.

Tanaka professzor energiája a maga hatvan évével egészen bámulatba ejtő! Este kilenc óra előtt történik a zárszó és a certifikátumok átadása. A kurzus végén ugyanúgy, mint napközben, jó néhány fotó készült a rendező lap hasábjaira is, nemcsak magánarchivumokba. Megkapó az ahogyan kitüntetett figyelmet szentel Claudiának a Romániából érkezett fiatal hölgynek. Valószínűleg jól tudja, hogy ezzel elkezdődött valami új abban a kissé elszigetelt régióban is.

Este fél tízkor távozok holtfáradtan, az éjszakám első fele mindenféle emelkedett, furcsa gondolatok között telik el.


20. szombat, 10 óra

Már most óriási a nyüzsgés, amikor megérkeztem. Ahogyan azt előre jósolni lehetett, a SAP Csarnok szépen lassan megtelik délig. Szinte hullámzik a tömeg. Ezen a napon, ugyanúgy, mint tavaly, a kiállítás mindig kinövi önmagát. Megint csak városomra, Debrecenre gondolok. Jó alaposan körbenézve, körbesétálgatva megállapíthatom, hogy a fogtechnikusok közül kettő, a fogorvosok közül (ők közel százan vannak az egyik dentál kereskedés regisztrációs rendszerében) talán hárman, négyen lehetnek itt. Ez eléggé lehangoló, még akkor is, ha egyszer egy nagy kereskedés képviselőjétől azt hallottam, hogy Debrecen és Miskolc a két fehér folt Magyarország dentáltérképén.

Közben elkezdődött Nasser Barghi előadása. Ô állítólag fantasztikusan hiteles előadó, igazi showman. Színészi karakter, kozmopolita attitűdökkel. Az előadása végén és délután folyamatosan érkeznek a megrendelések az általa megalkotott kompozit anyaggal és eszközrendszerrel kapcsolatosan.

Később tudtam meg, hogy milyen őszinte elragadtatással értékelte az előző napi kurzusán résztvevők tehetségét, három személyt külön is kiemelve.

Milyen sajnálatos tény, hogy egy ilyen kivételes képességű és hiteles előadó kurzusán - egyetlen kivételell - nem voltak jelen a hazai egyetemek fogorvosi karain oktató orvosok!

Éppen azok a személyek, akik a legközvetlenebb módon hivatottak ezeket az információkat továbbadni hallgatóik számára.


14 óra körül...

Áll a bál a DentavantgArt standján...

Röviddel a kezdés előtt, abban a közel háromszáz fős, paravánnal elválasztott előadóteremben, ahol Tanaka úr tart előadást negyven- ötven ember ül mindössze.

Összefutok Tamással, a főrendező laptulajdonossal, aki bosszúsan fakad ki:

- Ez nem lehet igaz, hogy az országban dolgozó fogtechnikusok közül húszan kíváncsiak erre az előadásra! Meg is érdemlik a sorsukat, ha rosszul érzik magukat!

Beszélgetésbe elegyedünk, és most tudom csak meg róla, hogy nemrég még aktívan dolgozott fogtechnikusként, egy tízfős laboratórium élén. Osztom a véleményét. Sőt, még meg is toldom azzal, hogy egy kicsit érdemes elgondolkodni a jelenségen.

Miért lehetséges az, hogy amíg nemrégiben Madridban Tanaka professzor ezerkétszáz fő előtt tartott előadást, addig itt ennyien ülünk?

Tényleg annyit tudunk a szakmánkról, hogy Tanaka mester már nem mondhat újat számunkra? Vigyázat, az önteltség veszélyes dolog! (ld.: Atlantisz legenda) Vagy netalán nem volt tizenöt ezer forintunk az előadás belépődíjára? (a szegénységtudat szintén veszélyes teher az elménken, de gyógyítható)

Vagy esetleg teljes mértékű érdektelenség, szakmai igénytelenség oka távolmaradásunknak? Hölgyeim és Uraim - engedelmükkel - akkor a saját szakmánk sírját ássuk! Aki ilyet érez, jobb, ha kiszáll, mert az életidejét vesztegeti csak itt. Ez nem az ő vonata.


15 óra

Az előadás bevezetőjében Németh László jogos csalódottságának ad hangot. Véleménye szerint az előadó személyére nézve is sértő lehet ez a nagyfokú érdektelenség. Hol vannak a szakmánk jeles képviselői, vezetőségi tagjai? Ettől függetlenül az előadás lenyűgöző. A hosszú bevezető részben az anyagtani kutatások vezérfonala: a bioenergia jelentőségéről esik szó. Itt mutatkozik meg az előadó tudós- természetgyógyász arca. Teljesen új koncepciókat vázol fel az okklúzió fontosságáról. Jelesül: az okklúzió, mint a szervezetben mindig jelen lévő bioenergia áramlását alapjaiban meghatározó tényező. Képeket vonultat fel bizonyítékul a diszklúzió káros hatásait illetően. Szóba kerül az általa kifejlesztett és szabadalmazott bioenergetikailag pozitív ötvözet, a Sunrise.

És közben mesél, mesél...

Anekdoták az életútjáról. Arról, ahogyan ő látja a fogorvos- páciens- fogtechnikus kapcsolatot. Ahogyan alakult a viszonya a világ vezető fogászati cégeivel. Nevetve hoz föl példákat arról, hogyan másolják a találmányait. Nyoma sincs haragnak, sértődöttségnek.

Megindító számomra az, ahogyan egy páciense példáján bebizonyítja: egy középkorú hölgy is visszakaphatja elfeledett nőiességét egy sikeres esztétikai beavatkozás után. Sok-sok továbbgondolásra érdemes információ.

Már régen elkezdték bontogatni a standokat az előadótermen kívül a csarnokban, amikor végszóként arra bíztat bennünket, hogy merjünk álmodozni, mert aki nem mer álmodozni, azzal soha nem fog történni semmi.

Hatalmas nyíltszinti taps búcsúztatja, mint a színházban.

Nagyon megható az, ahogyan megköszöni a lehetőséget Lacinak, hogy ide jöhetett Magyarországra, valamint Robertának, a kétnapos kemény koncentrálást kívánó tolmácsolást.


20 óra

Hatalmas fa asztalnál ülünk, a záró fogadás vacsoráján, a Cotton Clubbban. Tizenhat személyes teríték. Itt van köztünk szinte mindenki a DentAvantgArt holdudvarából. A kereskedelmi képviselőink, a demonstrátoraink és természetesen az asztal fő helyén a két díszvendégünk: Barghi és Tanaka professzorok. A terem végében ízléses látványkonyha. Profi módon udvarias pincérek sürögnek- forognak. Dr. Nasser Barghi igazi magyar vörösbort szeretne kóstolni. Rendel és közben fél füllel hallom, előadást tart Robertának brazíliai élményeiről. Aztán az itteni impressziókról lesz szó. Hallom, hogy hosszasan ecseteli a benyomásait. Az autóban ülve idefelé jövet lelkesen dicsérték a gyönyörű budapesti épületeket és nem utolsó sorban a lányokat.

Most ebben az oldott hangulatban egymás mellett ülnek és látni, ahogyan fél szavakból is megértik egymást. Hirtelen eszmélek magamban: micsoda összeszokott páros lehetnek ők ketten! Tudom, hogy évtizedek óta kutatnak, dolgoznak, oktatnak együtt. Az év bizonyos részeiben felkerekednek és kurzusokat, előadásokat tartanak a világ különböző pontjain.

Az egyre oldottabb hangulat kellős közepén azon vesszük észre magunkat, hogy társaságunk egyedül maradt a nagy teremben. A vendégsereg már a szomszédos bárban várja a műsor kezdetét. Gyorsan átvonulunk. Itt aztán ebben a szeszcsempészet időszakának Amerikáját idéző helyiségben elkezdődik a hajnalig tartó mulatság. Hatalmas süppedő fotelekben tűnik el mindenki nyakig kis kerek asztalok sárga lámpájú fényében. A színpadon látványos műsor jó hangú énekes hölggyel és táncos lányokkal, akik később leszaladnak a színpadról egyenesen közénk. Később a fergeteges hangulat közepén egy hölgy a társaságunkból rokizni kéri fel a mestert. Majd mindenki mindenkivel a parkettre vonul. Az egész egy hangulatos kavalkád. A szomszéd asztaloktól sorra ülnek át hozzánk a szakmánk prominens személyiségei. Az enyhén kapatos őszinteségen túl érződik a megilletődöttség rajtuk, hiszen vendégeink hírnevét valószínűleg évtizedek óta ismerték. És most itt lehetnek. A vendégek pedig kitüntetett figyelemmel beszélgetnek velük.

Amikor később egymás mellé keveredünk, megszólítom őket és megpróbálom elmagyarázni azt, hogy számunkra milyen óriási jelentőségű volt az itt tartózkodásuk. Végig figyelmesen hallgatnak. Egymáshoz közel hajolunk a nagy zajban.

Tamás igazán jó hangulatban, a hely stílusához tökéletesen illő gengsztercsíkos öltönyben, fekete-fehér cipőben szóló táncot lejt az asztalunknál. A mai tökéletesre sikerült este, a helyszín kiválasztása az ő érdeme.

Hajnali fél kettőkor állunk a klub előtt barátainkkal és vendégeinkkel a fázós utcasarkon. Hosszasan búcsúzkodik mindenki egymástól. Bizony tényleg nehéz elválni, de úgy tudom, hogy öt óra körül indul a gép müncheni átszállással Chicagoba.

Viszlát Dr. Barghi! Viszlát Tanaka úr! Reméljük minél hamarabb Magyarországon...


27. vasárnap 02 óra után

M3- as autópálya a Gödöllő környéki dombokkal. Körös- körül sötétség, autók sehol. Egyedül vagyok az úton gondolataimmal. A műszerfal halványzöld fénnyel ég, a motor egyenletesen zúg. Azon gondolkodom, hogy a szakmánkban most elkezdődött valami ezalatt a pár nap alatt...