 |
1. ábra: A 65 év feletti hazai lakosok százalékos változása 1900-tól 2020-ig (A 2004 évi statisztikai évkönyv adatai, ill. Hablicsek L. 1998. számításai nyomán) |
A gerosztomatológia az időskorú páciensek fogazatával, a szájnyálkahártya elváltozásaival, az állcsontok (beleértve az állkapocsízületet) állapotával, a nyálmirigyek és a nyáltermelés változásaival, valamint a szükséges, illetve a lehetséges terápiával foglalkozó tudomány. Néhány ország egyetemén a graduális képzés része, de többségében a posztgraduális továbbképzésben szereplő téma. Hazánkban, az egyetemi oktatásban nem önálló tantárgy, annak ellenére, hogy már 1962-ben magyar szerzők (Balogh, Molnár, Schranz, Huszár) tollából megjelent egy német nyelvű monográfia Gerostomatologie címmel.
1. A szervek, szervrendszerek változásainak szerepe az időskori szájüregi kóros folyamatok kialakulásában
Az időskorban előforduló változások a szervezet egészét, részleteiben az összes szervet és a szervrendszereket is érintik. Ezek a változások direkt és indirekt hatással vannak a szájüreg képleteire.
1.1. Szív- és érrendszer
A betegek többsége számos olyan gyógyszert szed, amelyek befolyásolják az ambuláns fogászatban elengedhetetlenül szükséges helyi érzéstelenítők használatát, erősítik a lehetséges mellékhatásokat, mind a gyakoriság, mind a reakció erősségének szempontjából. Gyakori az antikoagulánsok használata, amely nehezíti még az egyszerű beavatkozások elvégzését is. Gyakrabban van szükség a fogászati-szájsebészeti beavatkozások kapcsán általános és endocarditis profilaxisra. Időskorban nő a szájüregi (elsősorban szublingvális vénákat érintő) varixok, a spontán haemorrhagiák és capillaris haemangiomák (traumás háttér) száma. Az antihipertenzív gyógyszerek (nifedipin, verapamil, diltiazem, amilodipin) és az antiepileptikumok használata során egyre gyakrabban észlelhetők gingivaelváltozások, elsősorban ínyhyperplasia.
1.2. Mozgásszervi és csontbetegségek
Az egész szervezetet érintő gyulladásos reumatológiai betegségek közül az infectiosus csont-ízületi elváltozások érintik a szervezetben – funkcióját tekintve – egyedülálló állkapocsízületet. Az ízület gyulladásos és degeneratív betegségei gyakoriak, melyek következménye kétirányú: vagy az ízületi luxatio, vagy annak ellenkezője, az ankylosis alakul ki. A mozgásszervi megbetegedések súlyosabb formái nehezítik a betegek kivehető fogpótlásának viselését, esetenként a műfogsor ki- és behelyezése is lehetetlenné válik.
1.3. Anyagcsere- és hiánybetegségek
A lakosság közel 10%-át érintő diabetes mellitus a szájüregben jellegzetes szubjektív és objektív panaszokat okoz. Édesíz-érzés, nyelv- és palatumviszketés, szomjúságérzés mellett gyakrabban található a nyálkahártyán leukoplakia és candidosis, kifejezett parodontitis, igen rossz szájhigiéné kíséretében. Az extractiós sebek gyógyulása renyhe, ezért azokat mindig suturával kell ellátni.
Felszívódási zavarok, a bevitel hiánya, emésztési és anyagcserezavarok, tápanyagveszteség miatt alakulhat ki időskorban tápanyaghiány, és ennek következtében megjelennek a szájüregben is a hiánybetegség tünetei. Az A-vitamin-hiányt a szájnyálkahártyán fehér hiperkeratotikus plakkok (leukoplakia) kialakulása kíséri. Vashiányban jellegzetes glossitis és dysphagia észlelhető. Vészes vérszegénységben (anaemia perniciosa) a Möller–Hunter glossitis jellemző. Egyes májbetegségek esetén spontán szájüregi vérzés, az extractio után hosszan tartó vérzés jelentkezhet (K-vitamin-hiány). A koleszterin-anyagcsere zavara esetén a szájüregben xanthomák alakulhatnak ki.
 |
2. ábra: A 65 év feletti lakosok „korfája" nemek szerinti bontásban; a 2003 évi állapot (Demográfiai évkönyv 2004 adatai alapján). |
Időskori vérképző rendszeri zavarok
Orális vonatkozását a gyakori vérzékenység és a vérzés (petechia, purpura) adja. Nemcsak a szájüregi szövődmények ellátásában, hanem a szájüregi tünetek alapján malignus haematologiai folyamatok felismerésében is szerepe van a fogorvosnak.
Időskori neurológiai és pszichiátriai kórképek
Gyakori nehézség, hogy az idős páciens inkoordinált mozgása miatt képtelen a kivehető fogpótlását szájba helyezni (pl. súlyos Parkinson-kórban), saját fogazatát, fogpótlását, szájüregét tisztán tartani (pl. súlyos carotis-atherosclerosis, Alzheimer-kór). Más betegség kontraindikálja a kivehető fogpótlás készítését (epilepsia). A különböző pszichiátriai kórképek (pl. depresszió, alvászavar, szorongás, abususok, demenciák) kezelésére használatos gyógyszerek (antidepresszívumok, anxiolyticumok, altatók, antiepilepticumok) jelentős százalékban szájüregi mellékhatásokat is produkálnak: így xerostomiát, ínyhyperplasiát. A trigeminus neuralgia a 60 év felettiek betegsége; leggyakrabban a II. és III. ágat, ritkábban az I. ágat (n. ophtalmicus) érinti.
A n. facialis (VII.) paresise centrális vagy perifériás. Oka lehet gyulladás, vérellátási zavar, trauma, rosszindulatú daganat. B-vitaminok, fizikoterápia, az ok megszüntetése és idegrekonstrukció a szóba jöhető terápia.
 |
3. ábra: A szájnyálkahártya éptől való eltéréseinek százalékos gyakorisága életkor és nemek szerinti megoszlásban (országos epidemiologiai felmérés). |
 |
4. ábra: A szájnyálkahártya éptől való eltéréseinek lokalizáció szerinti százalékos gyakorisága (országos epidemiologiai felmérés). |
Neuroendokrin betegségek
A D-vitamin-hiány döntően csontrendszeri elváltozásokhoz vezet, mert az osteoblastok által termelt osteoid mineralizációja zavart szenved, amely a szervezet egész csontállományát, így az állcsontokat is érinti.
Az ösztrogén hiánya a menopausa idején és időskorban a nőkön hozzájárul – elsősorban a nyelvet és a gingivát jellemző – nyálkahártya-atrófia, valamint a szájszárazság kialakulásához. Az állcsontokat is érintő folyamat a primer osteoporosis.
2. Sztomatológiai változások időskorban
2.1. A szájnyálkahártya szövettani elváltozásai
A szájnyálkahártya szövettani szerkezete, színe, ellenálló képessége – hasonlóan a szervezet egyéb helyein található nyálkahártyához – időskorban jelentősen megváltozik, egységesen jellemző a szövettanilag különböző nyálkahártyára az atrófia, az epithelialis sejtek számának és utánpótlásának csökkenése, valamint a keratinizációs jelenségek fokozódása, megvastagszik a stratum corneum. A kötőszövetben az elasztikus rostok aránya csökken, a kollagénrostoké nő. A mucosa vérellátása romlik, elsősorban az arteriolák szövettanilag is igazolt degeneratív és a vénák varicosus elváltozásai miatt. Az artériafal fokozódó merevségének okai: a simaizomsejtek fokozott kollagéntermelése, a kollagénrostok közötti fokozott keresztkötés-képződés és a szöveti helyreállító mechanizmusok zavarai. Az ízlelőbimbók száma a 70-80. életévre a kb. 9-10000-ről kb. 2000-re csökken.
Az időskorban jellemző szájnyálkahártya-elváltozások egy részét a felsoroltak adják, vagy ezek talaján újabb léziók alakulhatnak ki (pl. a nyelv nyálkahártyájának atrofiája talaján gyakrabban alakul ki leukoplakia). További okok: időskorban nő az olyan általános megbetegedések száma és aránya, amelyeknek szájüregi manifesztációi (is) vannak. A különböző általános betegségek kezelésében használatos gyógyszerek mellékhatásként szintén nyálkahártya-elváltozásokat okoznak, melyek gyakorisága és mértéke ugrásszerűen növekszik.
2.2. A szájnyálkahártya konkrét és jellemző elváltozásai időskorban, a kezelés lehetőségei
1. Szájüregi sérülések
Fizikai (mechanikai és traumás) okok, idegen test, gyógyszer- és kémiai ártalmak, valamint mérgezések. A felsoroltak közül időskorban leggyakrabban a letört, éles fogszél, az elálló koronaszél, az elálló vagy letört protéziskapocs és a protézis okoz sérülést (decubitus, pseudo-ulcus).
Az egyedülálló, magukat nehezen ellátó, különösen a pszichés problémákkal küszködő idősek gyakran szenvednek hőártalmat, elsősorban étkezés közben égési sérülést (combustio). A kezelés alapos szájhigiéné, lokális (susp. anaesthetica FoNo) és szisztémás fájdalomcsillapító, hűs, illetve hideg kamillás öblögetés, Oxycort spray.
2. Bakteriális betegségek
Az odontogén gyulladások (abscessus, periostitis, osteomyelitis, phlegmone) klinikai lefolyása időseken általában tünetszegény, de néha a kísérő tünetek (duzzanat, láz, elesettség) lényegesen kifejezettebbek, mint a fiatalabb korosztályokban. Az extradentalis folyamatok kezelésében – a sebészi mellett – az antibiotikumok adása kötelező (penicillin, clindamycin, makrolid, metronidazol).
3. Időskori szájüregi vírusos betegség a herpes zoster (övsömör)
Kórokozója a herpesvirus varicellae (HVV). A megbetegedések kb. 50%-a 50 év felett fordul elő. Erythemás alapon csoportos vesiculák jelennek meg, mindig unilateralisan egy dermatoma területén. Az akut fájdalom igen erős. Az orofacialis területen a n. trigeminus mindhárom ága érintett lehet (szem és környéke, arc, szájnyálkahártya). A vesiculák felrepednek, az álhártyás fekélyek 7-10 nap után heg nélkül gyógyulnak, de gyakori a posztherpeszes neuralgia.
Kezelés: a vesiculák megjelenésekor – 72 órán belül – szisztémás antivirális kezelés (aciclovir, famciclovir). 7-10 napig adható napi 30-40 mg kortikoszteroid, posztherpeszes neuralgia esetén amiriptylin és carbamazepin, B1- és B12- vitamin. Helyi kezelésként enyhe dezinficiens, Susp. anaesthetica FoNo alkalmazható.
4. Szájüregi gombás betegségek
A betegség kialakulásában helyi és általános tényezők is szerepet játszanak. Helyi tényezők: elégtelen szájhigiéné; rossz fogművek, tömések, mint irritációs tényezők; xerostomia; részleges és teljes protézisek. Szisztémás okok: gyógyszerek (antibiotikumok, kortikoszteroidok, citosztatikumok, immunszuppresszív gyógyszerek); daganat, lymphoma, leukaemia; leukoplakia; endokrin betegségek; diabetes mellitus; sugárkezelés; felszívódási zavarok; anaemiák; AIDS.
Klinikai típusait két fő csoportba osztjuk: akut és krónikus candidosis. Az akut formák: álhártyás (soor) és atrófiás. A krónikus gombás elváltozás gyakori formája az atrófiás (fogsor-stomatitis), ritkább a szájpadon előforduló papillaris hyperplasia.
A soor a leggyakoribb szájüregi candidosis. Időseken leginkább valamilyen alapbetegség vagy gyógyszer a szisztémás kiváltó ok. A soor-plakkok a nyálkahártyáról könnyen letörölhetők, alattuk vörös, erodált, gyakran vérző nyálkahártya látható.
Az antimikotikus kezelés során előnyben részesítjük a helyi kezelést, és csak ritkán van szükség a gyógyszerek szisztémás alkalmazására. Ugyanakkor nagyon fontos a szisztémás oki háttér felismerése is. A chlorhexidin enyhébb esetekben elegendő, de gyakrabban szükséges Nystatin vagy Nizoral tabletta szopogatása (naponta 3x1) 7-10 napon keresztül, vagy Pimafucin és Canesten oldatok helyi alkalmazása. Angulus infectiosus esetén a szájzug Canesten krémmel kezelendő, 2-3-szor naponta. Nem régi fogsor esetén azt éjszaka Neomagnol oldatba kell áztatni. A szájpad papillaris hyperplasiája sebészileg gyógyítandó.
 |
5. ábra: A szájüregi vénatágulatok (varixok) száma időskorban ugrásszerűen nő. |
 |
6. ábra: Herpes zoster palati időskorban: a herpeses hólyagok a n. palatinus ant. lefutása mentén találhatók. |
 |
7. ábra: Leukoplakia és candidosis együttes előfordulása a nyelven. |
 |
8. ábra: Időskorban nő a hiánybetegségek szájüregi tüneteinek előfordulási aránya: vashiányos anaemiás glossitis. |
 |
9. ábra: 2-es típusú diabeteses beteg parodontális állapota. |
5. A nyelv betegségei
• Glossitis chronica
A helyi tényezők – éles szélű fogak, irritáló fogpótlások – oki szerepe fontos, de a glossitis chronica elsősorban valamely szisztémás betegség részjelensége. Ezek: vashiányos, B12-vitamin-hiányos anaemia; diabetes mellitus; gasztrointesztinális betegségek; folsavhiány; B-avitaminosis; lichen oris; candidosis; Sjögren-szindróma.
Fő jellemzője a nyelv papilláinak pusztulása, amely először a filiformis, később a fungiformis papillákat érinti, majd az egész nyelvhát sima, fénylő és vörös lesz, könnyen sérül, rajta eróziók, fekélyek, leukoplakia alakulhatnak ki. A gyakori fájdalmat a forró, fűszeres ételek-italok fokozzák.
• Lingua geographica (térképnyelv, glossitis migrans)
Jellemzője, hogy a depapillált részek nem folynak egybe, a vörös, sima területek szélén fehéres/sárgás, éles, enyhén kiemelkedő, hiperkeratotikus perem látható. A depapillált terület gyógyulhat, illetve a nyelv más területein újak keletkezhetnek.
Kezelés: A-vitamin-olaj, Panthenol spray vagy tabletta helyi alkalmazása, B-vitaminok.
• Lingua pilosa nigra
A nyelv filiformis papillái meghosszabbodnak, és exogén anyagok (kávé, tea, dohányzás, gyógyszerek, különféle ételek) fehéres-sárgára, barnára elszínezik azokat. A papillák meghosszabbodásának előidéző faktorai bizonyos gyógyszerek (antibiotikumok, kortikoszteroidok), szájüregi daganatok sugárkezelése, rossz szájhigiéné, dohányzás, paresis és a rostos ételek étrendből való kiiktatása lehetnek.
• Glossitis rhombica mediana
A nyelvháton, a középvonalban a foramen coecum előtt elhelyezkedő rombusz (romboid) alakú vörös, depapillált elváltozás. Nem malignizálódik; excisio vagy egyéb sebészi beavatkozás (krio-, lézer-, radioterápia) ritkán szükséges, elsősorban antimikotikus kezelést alkalmazunk. A beteget eltiltjuk a dohányzástól, alkoholtól, kerülni kell a csípős, túl fűszeres és forró ételeket, italokat.
2.3. Az állcsontokon kialakuló elváltozások
Az állcsontok jellemző elváltozása az időskori osteoporosis, melyet súlyosbít a fogelvesztések miatt kialakuló inaktivitásos csontatrophia. A vertikális atrophia mértéke a maxillán 0,2 mm, a mandibulán 0,4 mm évente. Fogatlan állcsontokon ez a csontvesztés különösen kifejezett, és az állcsontok minden részét, elsősorban az alveolaris csontterületet érinti. Gyakori, hogy a foramen mentale az alveolaris gerincen vagy annak szintje alatt 1-2 mm-re található, megnehezítve mind az implantációt, mind a kivehető fogpótlás elkészítését, illetve viselését. Az a. alveolaris inferior falában fokozott a kollagénlerakódás, az arteria lumene beszűkül, az alsó állcsont vérellátása csökken, így a mandibula vérellátását nagyrészt a periosteum ereiből kapja. Az atrophiás folyamat dentalis implantatióval csökkenthető.
2.4. Változások a nyálmirigyekben
Időskorban a mirigy-parenchima fokozott atrophiája jellemző. Zsugorodnak az acinusok, nő a fibro-adiposus szöveti átalakulás. A változások mindegyik nyálmirigyet érintik, de legjellemzőbbek a kisnyálmirigyekben. Kevésbé változnak a humorális védekező faktorok és az antimikrobiális proteinek (pl. lisosym). Csökken a T-limphocyták által közvetített immunválasz.
Az időskori szájszárazság (xerostomia) gyakori okai a felsorolt változások, de csak alapos klinikai, laboratóriumi (szialokémia, szialometria) radiológiai (szialográfia) vizsgálatok eredményei alapján mondható ki a xerostomia diagnózisa, mert ugyanilyen panaszt okozhatnak különböző gyógyszerek is (antidepresszánsok, antihisztaminok, antihipertenzív szerek, étvágycsökkentők, diuretikumok, trankvillánsok). Differenciál diagnózis szempontjából a Sjögren-szindróma és a sialoadenosisok is szóba jönnek.
2.5. A fogak összetételének változásai
1. Zománc
Az életkorral a fluor koncentrációja a zománc felszíni rétegeiben növekszik, a mineralizáció foka helyenként eléri a 98%-ot, de a zománc törékennyé válik. Az idősek fogainak sötétes elszíneződéséért az ionok lerakódása, a fokozódó kalcifikáció és a szekunder dentinképzés a felelős, de exogén tényezők is szerepet játszanak. Savhatásra (savas pH-jú gyógyszerek szedése, reflux) a fogakon erosiok alakulnak ki. Az attríciós és az abráziós kopások gyakorisága és mértéke a kor előrehaladtával nő.
2. Dentin
Az élet során a szekunder dentin folyamatosan képződik. Ez a dentin a primer dentinhez képest kevesebb számú és szabálytalan formájú tubulusokkal rendelkezik. A peritubularis dentin állandó képződése következtében a gyökérdentin fokozottan szklerotizálódik, emiatt a dentin egyre transzlucensebbé válik, a gyökércsatornák obliterálódnak.
3. Pulpa
A szekunder és tercier dentin képződése miatt az életkor előrehaladtával a pulpaüreg egyre kisebb lesz. A pulpa ereiben fokozódik az arteriosclerosis. A folyamatos szekunder dentin- és cement-appositio miatt beszűkül a foramen apicale, ami a pulpa keringésének és az idegek működésének csökkenéséhez vezet. A rossz vérellátás következtében az odontoblastok degenerálódnak, csökken a fibroblastok, nő a kollagén és a reticularis rostok száma.
4. Cement
Az élet folyamán a cement elsősorban a periapicalis és az interradicularis területen vastagodik meg. Ez a cement appositio nehezítheti az extractiót és a gyökércsatornák tágítását. Klinikai szempontból előnyt is jelent; a csatornák túltágítása időskorban ritka.
5. Caries
Az életkor függvényében lelassul a caries-szaporulat, és megváltozik a caries-lokalizáció. Az időskorban keletkező caries tipikus lokalizációs helye a szabaddá vált gyökérfelszín (gyökér-caries).
2.6. A parodontium elváltozásai
A parodontalis erekben fokozódik az arteriosclerosis, a gyökérhártyarostok megvastagodnak, az interfibrillaris matrix állománya csökken, a kollagén aránya nő. A gyökérhártya sejtszegényebb lesz: kevesebb fibroblast, cementoblast és osteoblast található. A hyalinos és chondroid degeneratio oka a csökkent oxigenisatio és a sorozatos mikrotrauma. Időskorban a gyökérhártyarostok között sok calcificatiós mag található, és ez ankylosist eredményez, ami nehezíti az extractiót. A csontos alveolusban az összehangolt csontátépülés üteme lelassul, a csontappositio mértéke csökken.
3. A szájnyálkahártya praecancerosus elváltozásai és állapotai
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint rákmegelőző – praecancerosus – elváltozásoknak nevezzük azokat a klinikailag és szövettanilag kóros szöveteket, szövetrészeket, melyekben nagyobb valószínűséggel alakul ki carcinoma, mint a környező ép szövetekben. Praecancerosus laesiók: a leukoplakia és az erythroplakia. A praecancerosus és carcinomás elváltozások kialakulását elősegítik az ún. praecancerosus állapotok. Ezen a szervezet olyan általános állapotát értjük, amely a rák kialakulásához „kedvező” feltételeket teremtve, a malignizáció fokozott rizikójával társul. Praecancerosus állapotok: cheilitis actinica chronica, cheilitis glandularis, cornu cutaneum, keratoacanthoma, keratoma senile, leukoplakia syphilitica, lupus erythematodes chronicus discoides, sideropenia. A xeroderma pigmentosum és a submucosus fibrosis hazai előfordulása nem számottevő. A lichent éveken át egyértelműen a praecancerosus állapotok közé sorolta a szakirodalom; ma ez vitatott kérdés, de gyakori szájüregi előfordulása, malignizációs hajlama és több fehér elváltozást utánzó formája, színe indokolja, hogy ide soroljuk. A szájüreg egyéb fehér laesiói különálló fejezetet képeznek; nem tartoznak sem a praecancerosus laesiók, sem a praecancerosus állapotok közé, de differenciáldiagnosztikai jelentőségük nagy. Ezek: leukokeratosis nicotina palati, leukoedema, linea alba. Mindhárom csoportra jellemző, hogy időskorban gyakoriságuk nő.
A rákmegelőző laesiók és állapotok mielőbbi felismerése, a betegek megfelelő felvilágosítása, az adekvát terápia mielőbbi megkezdése csak a különböző szakterületek orvosainak szoros együttműködésével lehetséges. A hazai egészségügyi ellátási rendszerben a fogorvosok mellett – tekintettel az orvos-beteg találkozó magas számára – a családorvosok feladata igen fontos.
4. Szájüregi daganatok időskorban
Ismert tény, hogy a szájüregi daganatok gyakorisága az elmúlt időszakban jelentősen nőtt, és az életkor előrehaladtával a daganatos megbetegedések száma halmozódik. A szájüregi daganatok felismerésében feladatai vannak az egyénnek, a társadalomnak és az egészségügyi személyzetnek, ez utóbbiak közül elsősorban a fogászat-szájsebészet területén dolgozóknak.
Az anamnézis alapos felvétele után, a klinikai vizsgálat során a vizsgáló orvosnak kötelessége – a panaszoktól függetlenül – a szájüreg és környéke, a nyirokcsomók részletes megtekintése és manuális vizsgálata. A megtekintés és tapintás során az alábbi tünetekre és kórjelekre különös figyelemmel kell lennie.
Színbeli eltérés a nyálkahártyán. Világosabb vagy sötétebb, körülírt vagy elszórt területek, fokozott elszarusodással járó, kiemelkedő, szürkésfehér, papulás (lichen) vagy verrucosus (leukoplakia), gyűrűs vagy sugaras elváltozás. Differenciáldiagnosztika: erythema, leukoedema, aphtha, aphthosis, pemphigus, candidiasis. Szövetburjánzás, kiemelkedő terime a felszínen vagy a mélyben. Kedvezőtlen jel a fájdalmatlan vagy minimálisan érzékeny tömöttség, alapjával, csonttal összekapaszkodás, felszínen fekélyképződés, a környéki nyirokcsomók megnagyobbodása. Differenciáldiagnosztika: gyulladás, tályog, lymphadentitis, parulis, epulis, specifikus sarjadzások (lues, tbc), jóindulatú daganatok. Szövethiány, szövetpusztulás, izolált fekélyek. Szokványos kezelésre nem gyógyuló, többszörös fekélyes folyamat a vérképző rendszer rosszindulatú betegségeire utaló első jel lehet.
Az arcot, a nyakat megtekintve feltűnő, hogy a bőr a kor előrehaladtával vékonyabb, szárazabb lesz és ráncosodik. Klimatikus faktorok gyorsíthatják az öregedés folyamatát (pl. tengerészek, mezőgazdasági dolgozók). Gyakran foltos pigmentációk (lentigines seniles) találhatók a bőrön. Az erek elváltozása miatt spontán vagy csekély traumák hatására diapedesises vérzések vagy az érfal rhexisével kapcsolatos vérzések alakulhatnak ki purpura formájában. A jóindulatú, ugyanakkor esztétikailag zavaró seborrheás öregkori szemölcsök (verrucae seniles) differenciáldiagnosztikai problémákat okozhatnak főként a basaliomáktól és a malignus melanomáktól történő elkülönítésben. A tipikus öregkori bőrdaganat, a laphámsejtes carcinoma előfordulási gyakoriságának maximuma a 60. és 80. életévek közé esik. Főleg degeneratívan elváltozott bőrfelületeken alakul ki. Praecancerosus állapot a cheilitis glandularis, a cheilitis actinica és a cornu cutaneum, melyet exofiticus növekedés jellemez. Tipikus öregségi daganat az arc bőrének basaliomája. A melanoma malignum különböző típusai közül idős korban a lentigo maligna melanoma fordul elő gyakrabban. Nagyon ritka, de főleg a fej-nyak régióban a 7. és 8. évtizedben fellépő tumor a Merkel-sejtes carcinoma, amely a specializált mechanoreceptorokból (Merkel-sejtek) indul ki, és agresszív, gyorsan növő tumorként manifesztálódik.
Az öregedés kialakulásának biológiai és élettani folyamatai egy genetikusan programozott mechanizmus és a környezeti hatások interaktív összességének következtében jönnek létre. Nagyrészt ezen mechanizmusok eredményezik a szájüregi változásokat is. A dolgozat az időskorra jellemző sztomatológiai változásokat foglalja össze. Amellett, hogy a téma népegészségügyi és gazdasági szempotból igen fontos, hangsúlyozni kell az egyénnel és a családokkal kapcsolatos jelentős szerepét. Az idősek számának emelkedése, a sok szempontból speciális fogászati ellátás, az idősek megfelelő életminőségének biztosítása komoly erkölcsi, anyagi terhet, valamint felelősséget jelent a társadalom, az egészségügy, az egyén és a fogászati szakma képviselői számára egyaránt.
Dr. Fejérdy Pál
Semmelweis Egyetem,
Fogpótlástani Klinika
Dr. Orosz Mihály
Semmelweis Egyetem,
FOK Oktatási Részleg, Szájsebészet
