A vérzékenységben szenvedő betegek esetén fokozottabban kell ügyelni a szájhigiéniára, a kialakult elváltozásokat időben, konzervatív módszerekkel érdemes kezelni, ha lehet, kerülni kell a foghúzást és a vérzéssel járó beavatkozásokat. A szájsebészeti beavatkozások előtt, gyanú esetén, tisztázni kell a vérzési és alvadási rendellenességeket.

Minimális vérzés előfordulhat konzerválófogászati és protetikai beavatkozások során is, de ezek a lokális vérzéscsillapító szerekre jól reagálnak. A foghúzás utáni vérzések az alveolusszélek kompressziójával és az alveolusnyúlványok közé helyezett steril géztampon ráharaptatásával legtöbbször megszüntethetők. Nem várt hevességű, vagy utólagos vérzések esetén keresni kell az okot. Ezekben az esetekben meg kell kísérelni a vérzés elállítását tamponálással, a vérző sebet el kell látni záró varrattal. Vérzéscsillapító hatás várható az antifibrinolitikus szerek szisztémás alkalmazásától, ilyen többek között az epsilon-aminocapronsav (Acepramin®), az etamsylat (Dicynone®) és a phytomenadion (Konakion®). A vérző sebbe vérzéscsillapító zselatinszivacs (Gelita®, Gelaspon®, Spongostan®) is helyezhető. Ha ezek a beavatkozások nem elégségesek, felmerül a haemorrhagiás diatézis gyanúja, ezért a beteget szakintézménybe kell juttatni.

Szájsebészeti vagy parodontális beavatkozás után hosszabb ideig tartó vérzés várható polycythaemia vera, macroglobulinaemia, a thrombocyták számának vagy funkciójának rendellenessége esetén, valamint súlyosabb májbetegségekben, ahol a K-vitamin- dependens alvadási faktorok száma csökken, vagy a fibrinolyticus aktivitás fokozott.

Akut leukémiás, thrombocytopeniás vagy hepatitises betegeknél foghúzás vagy egyéb vérzéssel járó beavatkozás csak akkor végezhető, ha a beteg állapota javult vagy stabilizálódott. A leukémiás betegek fokozott szájápolása alapvető fontosságú, mert a sorvadt vagy beteg szájnyálkahártyán könnyebben alakul ki vérzés vagy lokális fertőzés.

Haemophilia esetén a hiányzó véralvadási faktor (VIII. vagy IX.) pótlása szükséges a vérzés megállításához. A véralvadáshoz nélkülözhetetlen K-vitamin felszívódása elégtelenné válik elzáródásos sárgaságban, mivel epe hiányában zavart szenved a zsírok intestinalis felszívódása. A véralvadási faktorok következményes hiánya miatt jelentős fokú vérzékenység alakulhat ki.

Antikoaguláns kezelés alatt álló betegeknél a haematomaképződés veszélyének elkerülésére előnyösebb a vezetéses vagy az intraligamentáris érzéstelenítés. A beavatkozás során törekedni kell a minél kisebb sebfelszín kialakítására. Műtétek előtt a thromboemboliás szövődmények megelőzésére, mélyvénás thrombózis és pulmonális embólia kezelésére heparin vagy valamelyik formája (Fraxiparine®, Sandoparin®, Fragmin®) alkalmazható. A művesekezelésben részesülő betegek a dialízis napján szintén heparint kapnak. A heparin fokozza az antithrombin-III és a heparin-kofaktor II hatását, inaktiválja a X faktort és a thrombint. Ezért a dializált betegeknél a vérzéssel járó beavatkozás csak a dialízismentes időszakban hajtható végre. Amennyiben a beavatkozás nem halasztható, a heparin hatása protamin-szulfáttal antagonizálható. A thromboemboliás betegségek primer és secunder prevenciójában és terápiájában szintén hatékony anticoagulánsok a cumarinszármazékok, így a dicumarol, az acenocumarol és a warfarin, amelyek a K-vitamin hatását gátolják. A leggyakrabban alkalmazott cumarinszármazék a Syncumar® (acenocumarol), amely K-vitamin-antagonistaként gátolja a funkcionálisan aktív II., VII., IX. és X. véralvadási faktorok, valamint a protein C és S inhibitorok képződését a májban. Adása előnyös mélyvénás trombózisban, pulmonális embólia kezelésében és megelőzésében, pitvarfibrillációban, mechanikus és biológiai műbillentyű beültetésekor, akut myocardialis infarctus kezelésében és secunder prevenciójában, inhibitorhiányokban, trombózishajlamok kezelésében, csípőtáji és térdsebészeti műtét vénás trombózis profilaxisában. A cumarinok antidotuma a K-vitamin.

A véralvadási mechanizmusba a thrombocyták aggregációjának gátlásával avatkozik be a ticlopidin (Ticlid®) és a clopidogrel (Plavix®). Ezeket a szereket elsősorban percutan transluminalis angioplastica (PTCA) után az ismételt érelzáródás megelőzésére, coronaria bypass műtétek után hasonló okok miatt és trombolízisek után alkalmazzuk. A ticlopidin fő indikációs területe az agyi és végtagi artériás keringési zavar, a diabeteses retinopathia és a stroke-prevenció. Megnyújtja a vérzési időt, hatása a tervezett műtét előtt intravénásan adott szteroiddal felfüggeszthető.

Az acetilszalicilsav (Aspirin 100®, Astrix 100®, Colfarit®) gátolja a prosztaglandinok és a thromboxánok keletkezését katalizáló ciklooxigenázt, és ennek következtében a thrombocyták összecsapódását. Ennek ellenére vérzékenységet csak ritkán okoz, valószínűleg nem gátolja ehhez elegendő mértékben a thrombocytaaggregációt. Az Aspirin számos thrombocyta-mediált cardiovascularis betegségben védő hatásúnak mutatkozott, csökkenti a stroke, a myocardialis infarctus kialakulásának kockázatát, alkalmazható antikoaguláns kezelés kiegészítésére is. Profilaktikus szerként alacsony dózisban, hosszú távú alkalmazása indokolt.

Az antikoaguláns terápia hatékonyságát a prothrombinidővel ellenőrizzük. A prothrombinidő értékét INR-ben (Internacionális Normalizációs Ráta) adjuk meg.

Beteg plazmaalvadási idő
————————————————
Normál plazmaalvadási idő = R (Prothrombin-ráta)
Normál plazmaalvadási idő
RISI = INR

Az ISI (International Sensitivity Index) a különböző thromboplastinreagensek alvadási faktorok iránti érzékenységi indexe, amelyet az egyes cégek megadnak. Mivel az egyes vizsgálóhelyek különböző tromboplastin-reagensekkel dolgoznak, csak az INR által összehasonlítható az egyes laboratóriumok prothrombinidő-meghatározása.

A vérzéssel járó beavatkozás előtt két nappal a kezelőorvos a beteggel elhagyatja a kumarin szedését. A beavatkozás napján prothrombinszint- és INR-meghatározás szükséges, a laboreredmény írásos rögzítése követelmény. Amennyiben a prothrombinszint 40% feletti, az INR-érték pedig 1,8 alatti, a beavatkozás elvégezhető.

A vérzékeny betegek fogászati ellátásakor a fogorvos, a szájsebész és a belgyógyász együttműködése elengedhetetlen, és a vérzések megelőzésével akár életmentő lehet.